Újrakezdés

Rég volt, hogy ezt a blogot útjára indítottam, majd elfeledkezve róla, magára hagytam. Az elválás nem volt szándékos, mégcsak tervezett sem, igazából észre sem vettem, hogy eltelt idestova 4 év. Pedig az elmúlt években sem szűntünk meg a gombák világát fürkészni, ismereteket szerezni, sőt...
Tapasztalatainkat számos gombatúrával, erdei bóklászással, új könyvek beszerzésével és szakellenőri képzés elvégzésével is gazdagítottuk. Ez utóbbit ugyan nem én követtem el, de kicsit a magaménak is érzem, mert a képzés egy éve alatt (és azóta is) rengeteget tanultam.

Nézzük, hát a változásokat!

Szakirodalom 

 

Rengeteg új szakirodalmat szereztünk be, amit szívesen ajánlok más kezdő és haladó gombász számára is. Például: Ewald Gerhardt: Gombászok kézikönyve
Ami sok gombász számára a Biblia, számunkra is azzá vált:

Ez az új, idei (2017) kiadás borítója

Az idei évben megjelent a könyv átdolgozott kiadása, ha valaki a beszerzésén gondolkodik, mindenképp ezt ajánlom.
„A Gombászok kézikönyve 1333 gombafaj közérthető, lényegre törő leírását tartalmazza, ezekből 1013 fajt színes felvételeken is bemutat. A német szerző, Ewald Gerhardt könyvének mostani kiadása dr. Vasas Gizella és dr. Locsmándi Csaba elismert mikológusok munkájának köszönhetően a legújabb magyar és latin fajneveket is tartalmazza, a társszerzők az anyagot átdolgozták magyarországi viszonyokra, további hazai gombafajokkal, hazai elterjedési, gyakorisági, védettségi és veszélyeztetettségi adatokkal bővítették. A Gombászok kézikönyve elsősorban a gyakorlati gombaismeretek átadására helyezi a hangsúlyt, terepen is jól használható, ezért minden gombásztársunk fontos segédeszköze lehet.” - http://cserkiado.hu/gasztronomia/gombaszok-kezikonyve-9789632785202-14420.html

A Gyakoribb gombáink - Gyakorlati gombaismeret mindenkinek című könyv, bár nem fotókkal illusztrált, hanem Szemere László gyönyörű akvarelljeivel, szintén nagyon hasznos.
Szerepelnek benne a leggyakoribb gombafajok, rendszerező, valamint az egyes családokhoz határozást segítő táblázatok is vannak benne, így nagy segítség mindenkinek.
„A szerzők Locsmándi Csaba és Vasas Gizella több évtizedes oktatási tapasztalataikat felhasználva, összehasonlító, rendszerező módszerrel próbálják segíteni a gombászat iránt érdeklődők eligazodását a gombák bonyolult, nehezen megismerhető, ám változatos világában.” - https://www.tankonyvker.hu/konyv/gyakoribb-gombaink/

A 2016-os kiadás borítója

 A Gombaszakértői praktikum mindazok számára elengedhetetlen, akiket a gombák világa nemcsak „hasgombászati” célból érdekel. DVD mellékletet is tartalmaz, ami komoly segítség a tanulásban.
A könyv az általános mikológiai ismereteken túl, olyan fontos témákat dolgoz fel, mint a gombamérgezések, kereskedelem, tartósítás, termesztés.
2016-ban ennek is új kiadása jelent meg, igazodva a szakellenőri képzés változó követelményeihez. https://www.libri.hu/konyv/albert_laszlo.gombaszakertoi-praktikum-1.html












Az Ismerjük fel a gombákat! sorozatban három kötet is megjelent, olyan Albert László, Locsmándi Csaba és Vasas Gizella nevével fémjelezve. A harmadik kötet a Hazai védett és veszélyeztetett gombafajok címet viseli. Mivel a könyv 2011-ben jelent meg, ezen a területen is történtek változások, de fonalvezetőnek mindenképp nagyon jó. A mindenkor hatályos lista a Mikológiai Társaság honlapján megtalálható.

Fotógyűjtemény

 

Az elmúlt években saját, házi fotógyűjteményünk is többszáz képre bővült, rendszerezésük folyamatosan tart, igyekszem majd minél több, jól sikerült képet megosztani.

Receptek, tartósítás

 Az elmúlt évek arra is lehetőséget nyújtottak, hogy új tartósítási eljárásokat, gombás recepteket próbáljunk ki több-kevesebb sikerrel. Ezeket a tapasztalatokat is megpróbálom majd megosztani veletek.

 

Téliszünet

Hosszúra nyúlt a szünet, míg nem jártam erre, és nem osztottam meg új élményeket, tapasztalatokat, pedig hát nem szűkölködtünk benne télen sem.
Azt gondoljuk, hogy a gombaszezon véget ér novemberben, de ezt több szempontból sem igaz.
Egyrészt, mert egy "vérbeli gombász" életében sosincs a szezonnak vége, mert ha szerencsés nyár, ősz után jár, akkor a téli időszakban élvezheti gyűjteménye gyümölcsét.
Másrészt, a téli hónapokban is találkozhatunk az erdőben egy-egy fagytűrő fajtával.
Na persze, az idei sok hó alól ezek ki sem látszottak, úgyhogy nem tudtuk magunkat elkényeztetni sem téli fülőkével, sem késői laskával, ami persze nem jelenti azt, hogy egy-egy jéggé fagyott képviselőjükkel nem találkoztunk. Szép kép azonban nem készült róluk, így inkább a korábban gyűjtött nyári-őszi fajok, illetve az idei fogások bemutatásával folytatom a sort.
A márciusi havazás nem tett jót a korai gombáknak, és persze a mi szerencsénknek sem, de nem búslakodtunk, megelégedtünk azzal, hogy végre kint lehettünk a természetben, valamint azzal a csekélyke zsákmánnyal, amit nyújtott számunkra az erdő. Az első fogás osztrák csészegombából és júdásfülgombából állt.

Piros v. osztrák csészegomba - Bakony, 2013. április 6.

Osztrák csészegomba

Ezek, a nagyon könnyen észrevehető kisebb-nagyobb csészécskék az első kora tavaszi napsütésre ellepik az erdők alját. Jártunk olyan erdőrészben, ahol szinte lépni nem lehetett tőlük. Ez a kis gomba az egyik legkorábban megjelenő faj. Kedvező időjárás esetén már februárban tömegesen találkozhatunk vele, a hideget, kisebb fagyot egész jól viseli. Azonban amint melegszik az időjárás, eltűnik az erdők

Piros v. osztrák csészegomba - Bakony, 2013. április 6.

talajáról, hogy visszahúzódva várja a következő tavaszt.


Étkezési értéke nem jelentős, de a friss ízre vágyakozó gombaszedő azért néhány maroknyit biztos összeszed belőle, ha nincs más. Frissen, tojásos-gombának, vagy tojásos-nokedlihez keverve igazán különleges roppanós húsa.
Nos, róla ennyi, aki a kora tavaszi erdőben jár biztosan megismerheti közelebbről is.

 

 

 

Júdásfülgomba

A júdásfülgomba valamivel érdekesebb, a kis piros csészegombánál. Ez megjelenésében, és használhatóságában is megmutatkozik. Nevét nem véletlenül kapta, néha tényleg olyan mintha füle nőtt volna a fának. Állaga kissé kocsonyaszerű, porcos.

Júdásfülgomba - Bakony, 2013. április 6.

 A fafül, vagy júdásfülgombához hasonló fajok az ázsiai konyha kedvelt alapanyagai. Használják húsos ragukhoz, zöldséges rizsbe, levesekhez, mártásokhoz. Olyannyira közkedvelt és közismert, hogy termesztik. Szárított formában már nálunk is lehet kapni, persze aranyáron. (Az erdőből sokkal olcsóbban beszerezhető, ha az időjárás kedvez a termésnek.)

Júdásfülgomba - Bakony, 2013. április 6.

Bár íze és illata nem különösebben jelentős, gyógygombaként tartják számon. Számos, egészségre jótékony hatást tulajdonítanak neki. Pl. véralvadásgátló, méregtelenítő hatású, jól alkalmazható vashiány kezelésére és koleszterinszint csökkentésére is. (Ki gondolta volna???)
Ráadásul kitűnően szárítható, felhasználás előtt vízbe áztatva, szinte visszanyeri eredeti állagát. A következő jó hír pedig, az, hogy ha az időjárás kedvez neki, gyakorlatilag kora tavasztól késő őszig gyűjthető. De inkább tavasszal. :)
Megjelenésére általában bodza ágain lehet számítani, de máshol (akácon vagy akár tölgytuskón) is található. Nem kifejezetten az a faj, ami vonzza a tekintetet, ha nem keresi az ember, nem biztos, hogy észreveszi. Ahol megtelepszik, gyakran tömegesen terem.

Mi készül a gombából? 1. - Rántott gomba

Nem akartam egy újabb főzőcskézős blogot indítani, hiszen számtalan van már a neten, és nyilván sokan sokkal jobban tudnak főzni, mint én. Azonban, ha már egyszer a kérdés elhangzott barátaim szájából – mégpedig, hogy mit csinálunk azzal a sok gombával amit ősszel begyűjtünk – válaszolok nekik. (Ez persze nem jelenti azt, hogy a blog süssünk-főzzünké alakulna, csupán annyit, hogy bemutatok néhány ételt is, amit mi a leszedett gombából készíteni szoktunk.)

Elöljáróban annyi, hogy aki csak a termesztett csiperkét (esetleg laskát) ismeri, nehezen tudja elképzelni, hogy minden gombának más íze, állaga, természete van, így sokszor másra is használjuk. Persze az erdőben is nő csiperke, ami bolti testvérével egyetemeben, tulajdonképpen bármely elkészítési módra alkalmas, és természetesen más fajok sem "specializálódtak" egy-egy ételre, mégis van néhány olyan fogás, amit kifejezetten egyféle gombából lehet/szoktunk készíteni. (Pl. vargányakrémlevest nehéz lenne termesztett csiperkéből.)

Ebben a bejegyzéssorozatban szólok majd pár szót a tartósítási eljárásokról is, mert tulajdonképpen szorosan kapcsolódik az ételek készítéséhez, a gombák tárolhatóságához.
Képekben nem lesz gazdag ez a bejegyzés, mert jellemzően nem szoktam az ételeinket fotózni, néhányat mégis találtam, így azokat megmutatom.

Hogy mit mire használunk elsősorban, egy-egy, az ételről szóló bejegyzésben részletezem.

A rántott gomba talán mindenki által ismert, kedvelt az éttermekben és vegetáriánusok is fogyaszthatják. Mégis nagyon sokan csak a "gombafejek rántva" - nevű ételt ismerik, ami a termesztett csiperke aprajából készül. Kétségtelen, hogy ez is nagyon ízletes és tápláló, mégis aki egyszer kóstolta a rántott vargányát, őzlábat, pöfeteget érezni, és tudni fogja a különbséget. Mindaddig amíg ez nem történik meg, történeteim a gombás ételekről számukra csak mesék....

Rántott gomba és tartósítása

... és akkor a praktikum. Rántani elsősorban őzlábgombát, óriás pöfeteget, ízletes vargányát szoktunk. (Ez utóbbit, csak akkor, ha találunk annyit, hogy nem sajnáljuk erre a célra "beáldozni".)

Az eljárás teljesen egyszerű, ugyanúgy készül, mint bármely más rántott étel. Kevés sózás, majd liszt, tojás, morzsa. A különlegessége a mi konyhánkban talán annyi, hogy a morzsát szezám- és lenmaggal keverjük. Ez az elegy kifejezetten illik a vargányához. 

Idén szeptemberben volt szerencsénk sok őzlábgombát gyűjteni. Ezt a fajtát nem nagyon szoktuk másként elkészíteni, mint rántva, viszont ennyit nem tudtunk egyszerre elfogyasztani. A megtisztított gombát bepaníroztuk, gyorsfagyasztóban lefagyasztottuk, és adagonként eltettük. Néhány hónapig a mélyhűtőben el lehet tárolni, ha megkívánjuk csak előveszem, és forró olajban kisütöm. Igazán olyan, mintha frissen szedtük volna. Más fajjal még nem próbáltuk, szerintem a pöfeteg nem lenne alkalmas az ilyen módon való tartósításra, így azt csak frissen szedve rántjuk.

A rántott őzlábgomba fagyasztása:

Az eljárás idő, és helyigényes, így akinek kicsi fagyasztószekrénye van, vagy a nagyot már más finomságokkal megtömte, nehezen tudja kivitelezni. Először is, a gombát ugyanúgy el kell készíteni, mintha frissen szeretnénk megsütni. A panírozás folyamata a szokásos. Ezt követően az előkészített gombaszeleteket egy tálcán/konyhai papírtörlőn (mi ez utóbbit használtuk) a fagyasztószekrény fiókjában egy rétegben elhelyezzük, és a gépet gyorsfagyasztó módra kapcsolva, az előre bepanírozott gombákat megfagyasztjuk. Amikor ez az eljárás befejeződött, (nem tudom mennyi ideig tart, de szerintem néhány óra múlva már biztos kész) a kopogósra fagyott panírozott gombát adagonként zacskóba tesszük, és a mélyhűtő gyorsfagyasztó funkcióját kikapcsoljuk.

Nem próbáltunk az őzláb gombán kívül mást így tartósítani, de ennek a fajtának nem árt meg. Arra azonban mindenképp figyeljünk, hogy az így eltett gombát ne tároljuk sokáig, néhány hónap alatt fogyasszuk el.

Tavasz az őszben 2. – Mit rejt az erdő?

A hétvégén, kihasználva a gombaszezon utolsó napjait ismét eltöltöttünk mindkét nap pár órát a természetben. Szombaton a Porva környéki erdőben jártunk, vasárnap pedig Bakonynánán. (Még jó, hogy ilyen nagy a Bakony.)
A múltkori alkalomhoz hasonlóan ismét számos gombafajjal találkoztunk. Szombaton inkább fogyasztható, ízletes fajok akadtak utunkba (lila pereszke, szürke tölcsérgomba) vasárnapra pedig több jutott az érdekességből, úgyhogy inkább ezeket mutatom meg, és mondok róluk néhány szót. – Ha tudok. :)

Tüskés sörénygomba - Porva, 2012. november 10.

Legyen az első a Tüskés sörénygomba

Ezt a nagy kupacnyit még szombaton találtuk a Hódos-ér medre mellett egy tuskón. Lehet, hogy annyira nem izgalmas, mint ahogy gondolom, de mivel nem emlékszem, hogy valaha láttam volna már ilyet természetben, számomra fontos felfedezés volt.  Szegény annyira ázott és csapzott volt, hogy teljes biztonsággal nem tudtuk beazonosítani, valószínűleg a tüskés sörénygombával volt dolgunk. A termőrétege nem lemezes, és nem is csöves, hanem különböző hosszúságú tüskék, csapok borítják.
Termőhelyeként a könyv tölgyest, bükköst jelöl, mi az utóbbiban leltünk rá.
A tüskés sörénygomba egyébként az ehető gombák közé tartozik, viszont védett faj. Soha nem ettem még ilyen gombát, így nem tudok saját tapasztalatról beszámolni.

Fodros papsapkagomba - Bakonynána, 2012. november 11.

Ezt a fodros papsapkagombát a bakonynánai erdőben találtuk. Egyedül volt, társak nélkül. Számomra ő is azért érdekes, mert még ilyet sem láttam az élőhelyén. Gondoltam, hogy valamiféle papsapka, mert a kucsmagomba nem így néz ki (azt már láttam), és általában tavasszal nő. Úgyhogy itthon nyomozásba kezdtünk, hogy kiféle-miféle, és ráakadtunk. Mérgező, a gyilkos galócáéhoz hasonló mérgezést okoz, de attól eltérően a mérge 60-70 fokon – de forrázással mindenképpen – elbomlik.
Amit még érdemes róla tudni, hogy süvege – mert nem kalapja van ám – a tönkkel csak annak  csúcsún nő össze, a tönk pedig hosszanti barázdákkal szabdalt, soküregű.

Bunkós agancsgomba - Bakonynána, 2012.

Bunkós agancsgomba - Bakonynána, 2012.

Ez a rondaság a bunkós agancsgomba. Sok mindent nem tudok róla mondani. Elég gyakori, de nem túl feltűnő, simán kutyaszarnak (bocs) nézheti az ember. Korhadékbontó, ezért nem meglepő, hogy leginkább korhadó faágakon, törzseken találhatjuk. 

Fogyasztásra természetesen nem alkalmas.

Öreg világító tölcsérgomba - Bakonynána, 2012.

Ez a fekete kalapú furcsaság pedig egy elöregedett, kiszáradt világító tölcsérgomba.
Formájában, megjelenésében így már nem olyan impozáns mint fiatalon (talán már nem is világít), de fotózásra így is érdemes volt.

Tavasz az őszben

A hétvégén olyan nagyon megörültünk a novemberi tavasznak, hogy ismét erdei kalandozásra indultunk. Szívni egy kis lélekmelengető jó időt, friss levegőt, napfényt – amíg lehet. Biztos, ami biztos, vittük a kosarat is, hátha találunk valami késői kalapost, bár célunk elsősorban nem ez volt.
Pár héttel ezelőtt találtunk egy nagyon szép bükkös erdőrészt, sajnos akkor nem volt időnk annyira bejárni, mint szerettük volna, ezért oda tértünk most vissza.

Valamilyen korallgomba - Bakonybél, 2012. november 4.

 Korallgomba

Megnéztük hogy növekedett-e valamit a korallgomba, amit felfedeztünk a múltkor, egy tuskón. (Nem sokat, de még mindig jól néz ki.) Nem tudom milyen fajta lehet (talán bükkös), egyáltalán nem ismerem ezeket a fajokat, úgyhogy csak nézegetni szoktuk. Nagyrészt étkezésre alkalmatlanok, esetleg mérgezők. Az azonban biztos, hogy nem mindennapi látványt nyújt egy-egy nagyobb telep. :)

Szarvasagancsgomba - Bakonybél, 2012. november 4.

Szarvasagancsgomba

 

 Ez a másik érdekesség, a szarvasagancsgomba. Az igazi korallgombákhoz nincs köze. Ezt elfogadom axiómának. (A magyarázatot most, így elsőre nem sikerült feldolgoznom.)
Ez a nagyon apró teremtés kb. 2 cm-es volt, vagy talán még annyi sem. Korhadékon él,  és nem annyira ritka, mint amennyire különleges megjelenésű. Igaz, hogy jól ki kell nyitnia az embernek a szemét, és nemcsak nézni, hanem látni is kell, ha észre akarja venni, mert nagyon el tud bújni az avar, a sár és a moha között manónyi termetével.
Jelentősége nem táplálkozási szempontból van, "tevékenysége" korhadékbontásra korlátozódik.







Láttunk más érdekességeket is, például egy tuskón, a moha közé nőtt bimbós pöffeteget, és valamilyen bocskort hordó gombát is. Sajnos a képen nem látszik jól, hogy a pöfi a mohával körbenőtt tuskó oldalán bújt elő, de tényleg ott volt, és egészen különleges látványt nyújtott a kicsi sárgás golyó a zöld moha között.
A bocskorosról szintén nem tudom, hogy miféle, valamelyik selyemgomba faj lehet, még elég fiatal volt és igen jól látszott fejlett, hatalmas, fehér bocskora. 

Pöfi a tuskón - Bakonybél, 2012. november 4.

Selyemgomba faj - Bakonybél, 2012. november 4.

A kirándulás azonban amellett, hogy nagyon hasznos volt testileg, szellemileg, és tanulás, tájékozódás szempontjából, egyéb hasznot is hozott, mert az érdekességek mellett találtunk vacsorára valót (szürke tölcsérgombát, lila pereszkét, kései laskát és dióízű galambgombát), így a kosarunk sem maradt üres, és estére megtömhettük a hasunkat erdei gombavadassal.