Mi készül a gombából? 1. - Rántott gomba

Nem akartam egy újabb főzőcskézős blogot indítani, hiszen számtalan van már a neten, és nyilván sokan sokkal jobban tudnak főzni, mint én. Azonban, ha már egyszer a kérdés elhangzott barátaim szájából – mégpedig, hogy mit csinálunk azzal a sok gombával amit ősszel begyűjtünk – válaszolok nekik. (Ez persze nem jelenti azt, hogy a blog süssünk-főzzünké alakulna, csupán annyit, hogy bemutatok néhány ételt is, amit mi a leszedett gombából készíteni szoktunk.)

Elöljáróban annyi, hogy aki csak a termesztett csiperkét (esetleg laskát) ismeri, nehezen tudja elképzelni, hogy minden gombának más íze, állaga, természete van, így sokszor másra is használjuk. Persze az erdőben is nő csiperke, ami bolti testvérével egyetemeben, tulajdonképpen bármely elkészítési módra alkalmas, és természetesen más fajok sem "specializálódtak" egy-egy ételre, mégis van néhány olyan fogás, amit kifejezetten egyféle gombából lehet/szoktunk készíteni. (Pl. vargányakrémlevest nehéz lenne termesztett csiperkéből.)

Ebben a bejegyzéssorozatban szólok majd pár szót a tartósítási eljárásokról is, mert tulajdonképpen szorosan kapcsolódik az ételek készítéséhez, a gombák tárolhatóságához.
Képekben nem lesz gazdag ez a bejegyzés, mert jellemzően nem szoktam az ételeinket fotózni, néhányat mégis találtam, így azokat megmutatom.

Hogy mit mire használunk elsősorban, egy-egy, az ételről szóló bejegyzésben részletezem.

A rántott gomba talán mindenki által ismert, kedvelt az éttermekben és vegetáriánusok is fogyaszthatják. Mégis nagyon sokan csak a "gombafejek rántva" - nevű ételt ismerik, ami a termesztett csiperke aprajából készül. Kétségtelen, hogy ez is nagyon ízletes és tápláló, mégis aki egyszer kóstolta a rántott vargányát, őzlábat, pöfeteget érezni, és tudni fogja a különbséget. Mindaddig amíg ez nem történik meg, történeteim a gombás ételekről számukra csak mesék....

Rántott gomba és tartósítása

... és akkor a praktikum. Rántani elsősorban őzlábgombát, óriás pöfeteget, ízletes vargányát szoktunk. (Ez utóbbit, csak akkor, ha találunk annyit, hogy nem sajnáljuk erre a célra "beáldozni".)

Az eljárás teljesen egyszerű, ugyanúgy készül, mint bármely más rántott étel. Kevés sózás, majd liszt, tojás, morzsa. A különlegessége a mi konyhánkban talán annyi, hogy a morzsát szezám- és lenmaggal keverjük. Ez az elegy kifejezetten illik a vargányához. 

Idén szeptemberben volt szerencsénk sok őzlábgombát gyűjteni. Ezt a fajtát nem nagyon szoktuk másként elkészíteni, mint rántva, viszont ennyit nem tudtunk egyszerre elfogyasztani. A megtisztított gombát bepaníroztuk, gyorsfagyasztóban lefagyasztottuk, és adagonként eltettük. Néhány hónapig a mélyhűtőben el lehet tárolni, ha megkívánjuk csak előveszem, és forró olajban kisütöm. Igazán olyan, mintha frissen szedtük volna. Más fajjal még nem próbáltuk, szerintem a pöfeteg nem lenne alkalmas az ilyen módon való tartósításra, így azt csak frissen szedve rántjuk.

A rántott őzlábgomba fagyasztása:

Az eljárás idő, és helyigényes, így akinek kicsi fagyasztószekrénye van, vagy a nagyot már más finomságokkal megtömte, nehezen tudja kivitelezni. Először is, a gombát ugyanúgy el kell készíteni, mintha frissen szeretnénk megsütni. A panírozás folyamata a szokásos. Ezt követően az előkészített gombaszeleteket egy tálcán/konyhai papírtörlőn (mi ez utóbbit használtuk) a fagyasztószekrény fiókjában egy rétegben elhelyezzük, és a gépet gyorsfagyasztó módra kapcsolva, az előre bepanírozott gombákat megfagyasztjuk. Amikor ez az eljárás befejeződött, (nem tudom mennyi ideig tart, de szerintem néhány óra múlva már biztos kész) a kopogósra fagyott panírozott gombát adagonként zacskóba tesszük, és a mélyhűtő gyorsfagyasztó funkcióját kikapcsoljuk.

Nem próbáltunk az őzláb gombán kívül mást így tartósítani, de ennek a fajtának nem árt meg. Arra azonban mindenképp figyeljünk, hogy az így eltett gombát ne tároljuk sokáig, néhány hónap alatt fogyasszuk el.

Tavasz az őszben 2. – Mit rejt az erdő?

A hétvégén, kihasználva a gombaszezon utolsó napjait ismét eltöltöttünk mindkét nap pár órát a természetben. Szombaton a Porva környéki erdőben jártunk, vasárnap pedig Bakonynánán. (Még jó, hogy ilyen nagy a Bakony.)
A múltkori alkalomhoz hasonlóan ismét számos gombafajjal találkoztunk. Szombaton inkább fogyasztható, ízletes fajok akadtak utunkba (lila pereszke, szürke tölcsérgomba) vasárnapra pedig több jutott az érdekességből, úgyhogy inkább ezeket mutatom meg, és mondok róluk néhány szót. – Ha tudok. :)

Tüskés sörénygomba - Porva, 2012. november 10.

Legyen az első a Tüskés sörénygomba

Ezt a nagy kupacnyit még szombaton találtuk a Hódos-ér medre mellett egy tuskón. Lehet, hogy annyira nem izgalmas, mint ahogy gondolom, de mivel nem emlékszem, hogy valaha láttam volna már ilyet természetben, számomra fontos felfedezés volt.  Szegény annyira ázott és csapzott volt, hogy teljes biztonsággal nem tudtuk beazonosítani, valószínűleg a tüskés sörénygombával volt dolgunk. A termőrétege nem lemezes, és nem is csöves, hanem különböző hosszúságú tüskék, csapok borítják.
Termőhelyeként a könyv tölgyest, bükköst jelöl, mi az utóbbiban leltünk rá.
A tüskés sörénygomba egyébként az ehető gombák közé tartozik, viszont védett faj. Soha nem ettem még ilyen gombát, így nem tudok saját tapasztalatról beszámolni.

Fodros papsapkagomba - Bakonynána, 2012. november 11.

Ezt a fodros papsapkagombát a bakonynánai erdőben találtuk. Egyedül volt, társak nélkül. Számomra ő is azért érdekes, mert még ilyet sem láttam az élőhelyén. Gondoltam, hogy valamiféle papsapka, mert a kucsmagomba nem így néz ki (azt már láttam), és általában tavasszal nő. Úgyhogy itthon nyomozásba kezdtünk, hogy kiféle-miféle, és ráakadtunk. Mérgező, a gyilkos galócáéhoz hasonló mérgezést okoz, de attól eltérően a mérge 60-70 fokon – de forrázással mindenképpen – elbomlik.
Amit még érdemes róla tudni, hogy süvege – mert nem kalapja van ám – a tönkkel csak annak  csúcsún nő össze, a tönk pedig hosszanti barázdákkal szabdalt, soküregű.

Bunkós agancsgomba - Bakonynána, 2012.

Bunkós agancsgomba - Bakonynána, 2012.

Ez a rondaság a bunkós agancsgomba. Sok mindent nem tudok róla mondani. Elég gyakori, de nem túl feltűnő, simán kutyaszarnak (bocs) nézheti az ember. Korhadékbontó, ezért nem meglepő, hogy leginkább korhadó faágakon, törzseken találhatjuk. 

Fogyasztásra természetesen nem alkalmas.

Öreg világító tölcsérgomba - Bakonynána, 2012.

Ez a fekete kalapú furcsaság pedig egy elöregedett, kiszáradt világító tölcsérgomba.
Formájában, megjelenésében így már nem olyan impozáns mint fiatalon (talán már nem is világít), de fotózásra így is érdemes volt.

Tavasz az őszben

A hétvégén olyan nagyon megörültünk a novemberi tavasznak, hogy ismét erdei kalandozásra indultunk. Szívni egy kis lélekmelengető jó időt, friss levegőt, napfényt – amíg lehet. Biztos, ami biztos, vittük a kosarat is, hátha találunk valami késői kalapost, bár célunk elsősorban nem ez volt.
Pár héttel ezelőtt találtunk egy nagyon szép bükkös erdőrészt, sajnos akkor nem volt időnk annyira bejárni, mint szerettük volna, ezért oda tértünk most vissza.

Valamilyen korallgomba - Bakonybél, 2012. november 4.

 Korallgomba

Megnéztük hogy növekedett-e valamit a korallgomba, amit felfedeztünk a múltkor, egy tuskón. (Nem sokat, de még mindig jól néz ki.) Nem tudom milyen fajta lehet (talán bükkös), egyáltalán nem ismerem ezeket a fajokat, úgyhogy csak nézegetni szoktuk. Nagyrészt étkezésre alkalmatlanok, esetleg mérgezők. Az azonban biztos, hogy nem mindennapi látványt nyújt egy-egy nagyobb telep. :)

Szarvasagancsgomba - Bakonybél, 2012. november 4.

Szarvasagancsgomba

 

 Ez a másik érdekesség, a szarvasagancsgomba. Az igazi korallgombákhoz nincs köze. Ezt elfogadom axiómának. (A magyarázatot most, így elsőre nem sikerült feldolgoznom.)
Ez a nagyon apró teremtés kb. 2 cm-es volt, vagy talán még annyi sem. Korhadékon él,  és nem annyira ritka, mint amennyire különleges megjelenésű. Igaz, hogy jól ki kell nyitnia az embernek a szemét, és nemcsak nézni, hanem látni is kell, ha észre akarja venni, mert nagyon el tud bújni az avar, a sár és a moha között manónyi termetével.
Jelentősége nem táplálkozási szempontból van, "tevékenysége" korhadékbontásra korlátozódik.







Láttunk más érdekességeket is, például egy tuskón, a moha közé nőtt bimbós pöffeteget, és valamilyen bocskort hordó gombát is. Sajnos a képen nem látszik jól, hogy a pöfi a mohával körbenőtt tuskó oldalán bújt elő, de tényleg ott volt, és egészen különleges látványt nyújtott a kicsi sárgás golyó a zöld moha között.
A bocskorosról szintén nem tudom, hogy miféle, valamelyik selyemgomba faj lehet, még elég fiatal volt és igen jól látszott fejlett, hatalmas, fehér bocskora. 

Pöfi a tuskón - Bakonybél, 2012. november 4.

Selyemgomba faj - Bakonybél, 2012. november 4.

A kirándulás azonban amellett, hogy nagyon hasznos volt testileg, szellemileg, és tanulás, tájékozódás szempontjából, egyéb hasznot is hozott, mert az érdekességek mellett találtunk vacsorára valót (szürke tölcsérgombát, lila pereszkét, kései laskát és dióízű galambgombát), így a kosarunk sem maradt üres, és estére megtömhettük a hasunkat erdei gombavadassal.

Gyűrűs tuskógomba

A bejegyzés apropójául, végül a tegnapi, újabb gombamérgezés szolgál. Igazából sajnálom, hogy így van, hiszen a gyűrűs tuskógomba fogyasztható, és az őszi erdőben tömegesen terem, gyakran még a gombaínséges időben is. Róla biztosan elmondható, hogy szaporodik, mint a gomba, nem úgy egy-egy igen ritka fajról. :) Szóval nem valami igényes, de szapora, kiadós és jól elkészítve igazán finom. Mivel megjelenése eléggé változatos, nézzünk néhány képet róla.

Egészen fiatalon - Bakony, 2012. október

 Jellemzői:

 A gomba kalapja fiatalon aprón szőrös, szálkás, kis sárga vagy sötétebb színű pikkelyekkel fedett. Ez a gomba felületéről könnyedén letörölhető. Gallérja a fiatal gomba lemezeit fedő részleges burok maradványa. Az egész fiatalokon, gyakran nem vált még el a kalaptól, így a lemezek nem is látszanak. (Sajnos még nincs ilyen képem, majd próbálok készíteni. Ez az állapota egészen jól néz ki.)
Lemezei a fiatal gombákon fehérek, de általában gyorsan barnulnak, foltosodnak. Egy csoportban sokszor találhatóak különböző korú gombák.

Fiatal csoport - Bakonybél, 2012. október

A képen jól látszik, hogy a gomba színe a kalap közepén sötétebb. Ez mindig így van, legyen a gomba bármilyen színű a skálán. Az egészen világos mézszínűtől (képen), a sárga, sárgásbarna, barna, rozsdabarna számos árnyalatában találkozhatunk vele.
Gyakran megfigyelhető, hogy a csoport alsó rétegeiben lévő kalapokat fehér, lisztszerű réteg borítja, ami úgy néz ki, mintha belepte volna a penész. A jelenség azonban annak köszönhető, hogy a feljebb lévő gombák lemezeiből kihullik a spórapor. Ha az alul levők nem túl öregek, nyugodtan gyűjthetők spóraporosan is, nem káros hatású. 

Sárgás színváltozat - Bakony, 2012. október

A gomba tönkje szívós, nem finom. Felül egész világos (sárgásfehér), lefelé haladva fokozatosan egyre sötétebb, zöldesszürke, vörösesbarna. Bordázott, barnásan szálas. Szívóssága miatt valamint mert nagyon hamar kukacosodik, inkább csak a kalapokat gyűjtsük fogyasztásra.

Őszi gomba. Nagy mennyiségben található, sokszor a tél közepéig fatörzsek tövében, elhalt fatönkökön.
A tuskógomba fajokat nem mindig könnyű elhatárolni egymástól, a jó hír azonban az, hogy mindegyik fogyasztható. A gyűrűs tuskógombát viszont fogyasztás előtt legalább 20 percig kell főzni, hogy a gyomorpanaszokat okozó méreganyag távozzon.

Barnásvörös színváltozat - Szentgál, 2011. november

Hasonlóság szempontjából említhető néhány másik csoportosan növő faj, így a kénvirággombák, ezek mérgezőek, gallértalanok, lemezeik mindig zöldesek. Kalapjuk általában élénk sárga, narancssárga, húsuk kénsárga. Az elhatárolás szempontjából jelentősége van, hogy spórapora nem fehér, hanem bíborbarna. Míg a tuskógomba esetében nagyon hamar jelentkezik az alsó kalapokon a már említett liszt szerű réteg, így ha ez barnás, vöröses, esetleg bíboros árnyalatú lenne, bizonyos, hogy nem tuskógombával állunk szemben. Jobb, ha otthagyjuk.
Hasonló lehet még az ízletes tőkegomba, de ennek nem a kalapja, hanem a tönkje pikkelyes, és kisebb is, mint a gyűrűs tuskógomba és már tavasztól terem. Ahogy azonban a neve is mondja, nem mérgező, hanem ízletes. :D

Azért vigyázzunk, ne fogyasszunk azonosítatlan gombát, mert nem mindig áll a gombázó mellett a szerencse.

Gombamérgezés

Gyilkos galóca

A vajszlói eset után ismét gombamérgezést kapott több ember, ezúttal Budapesten. Az index cikkében szereplő sztori legalábbis furcsa. Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy gombaszedők, akik ráadásul (mivel gyilkos galócát is szedtek) nem valami jól értenek ezekhez az élőlényekhez idegen embereknek ajándékozzák a zsákmányt. Az eladás – igaz – ugyan valóban szóba jöhet, de nem tudom elképzelni, hogy valaki legyen annyira korlátolt (már elnézést), hogy nem ellenőrzött helyen idegentől erdei gombát vásároljon. A „foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés” kifejezés mindezek ellenére azt sugallja, hogy a gombaszedők nem voltak annyira gyanútlanok, ha mondjuk a gomba árusítása volt a kenyérkeresetük. Ha így van, akkor is csak gombavizsgálói engedéllyel történhetett volna, az pedig kizárt, hogy egy szakellenőr a gyilkos galócára, vagy akár a gyűrűs tuskógombára - a főzőidőre való figyelemfelhívás nélkül - kiadja az árusítási engedélyt. Egyszerűen képtelen vagyok befogadni és megérteni ezt a dolgot. Úgyhogy igazából csak annyit mondanék, hogy az, aki magának nem szed erdei gombát, mert nem ismeri, mert fél, mert nincs vizsgáló a közelben vagy bármely más okból ódzkodik, semmiképp se fogadjon el/vásároljon megbízhatatlan forrásból. Ennyi. Egyáltalán nem bonyolult, és abszolút megelőzné az ilyen eseteket.
A cikkben szereplő két faj egyikéről már írtam, ez a képen is látható gyilkos galóca. 

Gyűrűs tuskógomba - 2012. október 22.

A másik pedig, a nevén igazából nem nevezett tuskó gomba. Tuskógomba. Nos igen, ez így igazából semmit nem mond. Tuskógomba fajból még az én ismereteim szerint is van 2 olyan, amit be tudok azonosítani (gyűrűs és csupros/csoportos), de ha az ember jobban utánajár, még találhat néhány fajt. A MIGE honlapján a fajlista ötöt ismertet. Ezek közül kettő feltételesen (legalább 20 perc hőkezelés utána), a többi minden további nélkül fogyasztható. Minthogy a gyűrűs tuskógomba ez idő tájt tömegesen terem, feltételezem, hogy a cikkben szereplő elkövetők (a gyilkos galóca mellett) ezt sózhatták rá a gyanútlan vásárlókra. Mivel azonban az a bizonyos galóca is árusításra került, azon már meg sem lepődöm, hogy a főzési időről szóló felvilágosítás elmaradt.
Ez az újabb szomorú eset okot adott arra, hogy a bejegyzések sorát  a gyűrűs tuskógombával folytassam.

Párducgalóca

A párduc galóca a galócák családjának ismét egy mérgező tagja. Mint a család többi tagja, ez is kellemes küllemű, jó megjelenésű, étvágygerjesztő gomba. Hibája, hogy gyakorlatlan gombász könnyen összekeverheti a jóízű és ehető piruló galócával. A piruló galóca sokszor tömegesen terem, és nem ritka, hogy e tömeg közé nő egy-két párducgalóca is, így soha nem szabad felületesen gyűjteni, minden darabot alaposan meg kell vizsgálni.

Párduc galóca - 2012. október, Bakony

Jellemzői:

Barna (szürkésbarna, feketésbarna) kalapját fehér pettyekkel tarkítják a burokmaradványok. A pettyeit előfordul, hogy  az eső lemossa. Kalapbőre lehúzható.
Tönkje és lemezei mindig fehérek.
Tönkje karcsú, alján gumóval. Gallérja valamilyen formában (elálló, lelógó, hiányos) általában látható. A gumójánál ritkán marad peremszerű burokmaradvány.
A piruló galócától megkülönbözteti, hogy soha, semmilyen körülmények között, féregrágás helyén sem színeződik.
Hallucinogén jellegű mérgezése halálos is lehet. Senkinek nem ajánlanám, hogy, mint könnyen hozzáférhető anyagot kábítószerként alkalmazza. Termőhely, időjárás és számos más körülmény befolyásolhatja, hogy a gomba mennyi méreganyagot tartalmaz. Hatása kiszámíthatatlan.
A szemléltetés kedvéért, álljon egymás mellett két kép egy piruló és egy párducgalóca felnőtt példányáról. (Ha később sikerül jobb képeket készítenem, majd kicserélem.)

Piruló galóca - 2012. Bakony

Párducgalóca - 2012. Bakony

A hasonlóság itt talán annyira nem feltűnő, de mindkét példányon jól látható a gallér és a kalapot tarkító pettyek is. Az is megfigyelhető, hogy a párducgalóca tönkje és pettyei fehérek, a pirulóé barnás, vöröses árnyalatban színeződnek. 

A színek eltérése alapján a két faj biztonsággal felismerhető, ám első ránézésre valóban megtévesztően hasonlíthatnak egymásra. Piruló galóca gyűjtésekor ezért legyünk fokozott figyelemmel! :) De tényleg.

Gyilkos galócát a tanárnőnek

A szüleim, és barátaim is szóvá tették, hogy túl hivatalos minden eddigi bejegyzés, miért nem írok kis történeteket, sztorikat is egy-egy faj mellé, hiszen biztos van a tarsolyomban. Tényleg van, de még igazából nem kristályosodott ki teljesen, hogy mi is lesz a végső célja ennek a blognak, ám miért ne lehetne közte a szórakoztatás is.
Úgyhogy (bár írói vénám nincs, ezért elnézést) eleget téve a kéréseknek következzen egy gombás történet a családi levéltárból.
Csöppnyi gyermek korom óta irányítottak a természet szeretete felé a szüleim. Rengeteget jártunk kirándulni a Pilisbe, majd később a mecseki erdőkbe. Egész korán kezdtem ismerkedni a növényekkel, állatokkal, és természetesen a gombákkal is, így 3-4. osztályos koromra már több tíz gombafajt ismertem fel biztonsággal. (Tulajdonképpen teljesen magától értetődő dolog volt ez számomra, és inkább azon csodálkoztam, hogy más ezzel nem így van.)

Gyilkos galóca - Bakony, 2012. október 20

Szüleim már akkor is fontosnak tartották, hogy az emberek megismerjék azokat a fajokat, amiket nem szabad gyűjteni, mert súlyos mérgezést, esetleg halált okozhatnak, így mikor egyik kirándulás alkalmával egy igen szép gyilkos galócára bukkantak, édesanyám hazavitte, kipreparálta, és a kezembe nyomta, hogy vigyem el a tanárnőnek. A cél az lett volna, hogy körbejárjon az iskolában pedagógusok és gyerekek között, hogy mindenki lássa, hogy mi is az amatőr gombázók legnagyobb "ellensége". (Én persze baromi hülyén éreztem magam – hiszen a gyilkos galócát mindenki ismeri – nemet mondani mégsem mertem.) A vége az lett, hogy a tanári szobába bekopogtam és kértem, hogy szóljanak a Gyöngyi néninek, mert hoztam neki gyilkos galócát. Döbbenet, majd kérdés: „Miért pont neki?”
Mire én, „Mert ő az osztályfőnököm.”

Zöld harmatgomba

Bakonyi erdeinkben lépten-nyomon beleütköztünk, egy viszonylag kistermetű, itt-ott fehér pikkelyekkel tarkított, zöld kalapú gombába. Kis termete, és zöld színe miatt nem nagyon foglalkoztunk vele, és inkább a helyén hagytuk. Aztán minél többször találkoztunk vele,annál inkább érdekelni kezdett, hogy mi is lehet, így utánajártunk. Ő a zöld harmatgomba.

Zöld harmatgomba - Bakony, 2012. október 5.

Fő jellemzői:

Kalapja zöld, fehér pikkelyekkel tarkítva. Bőre lehúzható, feldolgozás előtt le is kell húzni. Lemezei csokoládébarnára színeződnek.Tönkje szintén pikkelyes. Gallérja van.
Összekeverhetőségével kapcsolatban itt is a gyilkos galócát említi az irodalom, de annak lemezei fehérek (esetleg enyhén zöldes árnyalattal) az idősebb gombák esetében is. 

Fogyaszthatóságát tekintve (így utólag) több mindent olvastam. Hol ehetőként, hol nem ehetőként definiálják, de sehol nem mérgezőként. Állítólag azonban kalapbőre hallucinogén anyagokat tartalmazhat. Persze nem csak ezért kell megszabadulni tőle, hanem mert nyálkássá teszi az ételt, így csökkentve élvezeti értékét.

Nos, a mi itthoni gombáskönyvünk (Kalmár - Makara: Ehető és mérges gombák) a következőket mondja róla: „ehető, de a nyálkás bőrét le kell húzni. A csiperkéhez hasonló ízű. Főleg, mint levesgomba használható.”

Hittünk neki, és beleszeltük a tojásosgomba-alapba. Nem láttunk tőle furcsákat, és gyomorpanaszokat sem okozott, (jól elősütve nyálkás sem lett) úgyhogy gond egy szál se, ettől függetlenül jelentéktelensége (étkezés szempontjából) miatt valószínűbb, hogy a jövőben inkább elkerüljük. Ki tudja, biztos, ami biztos.

Piruló galóca

Az ínséges nyár után, az idei ősz időjárása kedvezett a galócaféléknek (és minden más gombának is), így számos fajt gyűjthettünk és figyelhettünk meg. Galócák közül eddig kettőről beszéltem, mindkettő mérges. Most következzen egy nagyon szép és emellett ízletes fajta, a piruló galóca.
Elkényeztetett bennünk a természet, mert két egymást követő napon, más-más helyen számos példányt találtunk belőle, így egy része már téli készleteinket gazdagítja.

A képek 2012. október 20. és 22-én készültek.

Az első képen két igazán ínycsiklandó fiatal példány van, jól megfigyelhető a vaskos, szinte gumós tönkje. 
Ekkor a legfinomabbak, és esélyes, hogy még egyáltalán, vagy legalábbis kevéssé férges. Sajnos az a tapasztalatunk, hogy hamar, és nagyon megkukacosodik. Így sajnos a zsákmányunk egy része a kidobós lett. :(

Fő jellemzők:

Formája zömök, kalapja barnásvöröses, burokmaradványokkal pettyezett. A pettyei általában barnák, de világosabb színűek is lehetnek. Húsa, lemezei, tönkje törésre vörösödnek. (Hol jobban, hol kevésbé, előfordul, hogy alig, azonban a kukacfuratoknál mindig jól látszik a színváltozás.) A kalap bőre lehúzható (feldolgozás előtt le is kell húzni), alatta a húsa halványvöröses. Gallérja fehér színű, nagy, jól megfigyelhető.

Főleg lomberdőkben találhatjuk, kora tavasztól késő őszig előforduló gyakori gomba.

Összetéveszthetősége: 

Az irodalom a párducgalócát emeli ki elsősorban mint hasonló fajt. Különbözőségük abban áll, hogy a párducgalóca nem vörösödik, tönkjének töve nem rücskös, inkább párkányszerű bocskora van. Tönkje és pöttyei fehérek.
Megkülönböztetésük egyes példányok esetében tényleg nehéz lehet a kezdő gombázó számára.
Mint hasonló fajt, az irodalom említi még a  légyölő galócát, de ezzel szerintem tényleg csak a nagyon kezdő, gyakorlatlan gombaszedő keverheti össze a színük különbözősége miatt.

Azt olvastam róla, hogy árusítása nem engedélyezett az összekeverhetősége miatt, így csak az kóstolhatja, aki magának szedi. Aki pedig a gombát szereti, ne féljen ettől a fajtától, mert tartalmas, az íze kitűnő, és sokszor tömegesen terem.

Légyölő galóca

Gondolkodtam egy éjszakát, hogy melyik gombával is folytassam a bejegyzések sorát, hiszen sok a kedvenc, és alig várom, hogy megmutathassam a róluk készült képeinket. Mivel azonban a gyilkos galóca nyitotta a sort, egy másik galócával folytatom, ami bár talán a legszebb általam látott gomba, szintén mérgező. Ő pedig a légyölő galóca.
Itthon mi is csak mesegombának hívjuk, nem az állítólagos hatása miatt, hanem mert a legtöbb mesében – ha gombáról van szó – ilyennek ábrázolják.

Róla van szó:
(A kép 2012. október 20-án készült)

Fő jellemzői:

Kalapja feltűnő színű, rikító piros, esetleg narancssárga, a felületén a burok maradványából származó hófehér pöttyök szabálytalan alakzatban helyezkednek el. 
Lemezei sűrűn állók, nem lefutók, fehérek. 
Közismerten mérgező gomba, de ritkán okoz súlyos mérgezést, mérge idegméreg.
A hűvösebb időt kedvelő, őszi gomba. Fenyőerdőkben, nyíresekben gyakoribb. 
Az északi országokban, és Erdélyben tömegesen terem.
Neve felhasználási módjából származik. Szétdörzsölve, kenyérre kenve légyirtószerként használták.

Sok információ kering róla mind a világhálón, mind pedig szájhagyományként. Ezek szólnak hallucinogén hatásáról, és arról is, hogy a sámánősök a transz előidézésére használták fel. Különleges megjelenése miatt nyilván minden korban magára vonzotta az emberek érdeklődését és így-úgy kísérleteztek vele. Beépült a mitológia, és mesék világába.

A légyölő galóca, a mesegomba, anyós gomba, pettyes gomba (és még ezer más néven nevezhetném) az én gyermekem fantáziáját is megmozgatta, és farsang közeledtekor kijelentette, hogy ő galóca szeretne lenni. Így hát nekiestünk és megvalósítottuk az elképzelését.Szerintem megérte a sok munkaóra amit belefektettünk. :) Annyi biztos, hogy ő lett a legbarátságosabb légyölő galóca, aki persze cseppet sem mérgező.

Szóval ennek a gombának a szépsége, megjelenése valóban lenyűgöző, így ha találkoznánk vele a természetben, örüljünk, csodáljuk vagy bámuljuk meg, de hagyjuk élni!

Gyilkos galóca

Ahogy a „bemutatkozásban” írtam, a gyilkos galóca az a gomba, amit minden erdőjáró, gombát szedő (és főleg fogyasztó) embernek ismernie kell. Legyen hát ő az első a listán, akit megpróbálok úgy-ahogy bemutatni.

Halálosan mérgező!!!

Egy saját kép róla:
A  legsúlyosabb mérgezést okozó gomba. A halálos gombamérgezések legnagyobb hányadáért felelős. Nem véletlenül mondják, hogy NE NYÚLJON gombához, aki teljes biztonsággal nem ismeri fel. 

Fő jellemzői: 

 Kalapja a sárgászöldtől egészen a szürkésbarnáig sokféle színben és árnyalatban előfordulhat. Fiatalon félgömb alakú, később ellaposodik. 
Lemezi sűrűn állók, nem lefutók, fehérek. (Idősebb példánynál, sárgás, zöldes árnyalat megjelenhet.)
Nyomásra, törésnyomon, megvágott felületen NEM színeződik. 
Tönkje karcsú, vékony, márványos mintázatú. Gallért és bocskort visel. Mindkettő jól felismerhető. 
Lomberdőkben, vegyes erdőkben gyakori, nyári-őszi gomba.

A képen látható galócákat 2012. október 20-án kaptuk lencsevégre.  
Fehér példányai hasonlítanak a csiperkéhez és a tarlógombához.  A csiperkének azonban nincs bocskora, lemezei pedig a rózsaszínből váltanak feketére. A tarlógombának szintén nincs bocskora, tönkje a kalapból csuklósan kifordítható. 
Zöldes példányait zöld galambgomba fajokkal tévesztik össze, ezeknek azonban sem gallérjuk, sem bocskoruk nincs.

A tapasztalatunk az, hogy igazán akkor lehet egy gombafajt  megismerni, majd egyértelműen felismerni, ha legalább egyszer találkoztunk vele az élőhelyén. Tapintottuk, megszaglásztuk, és minden kétséget kizáróan azonosítottuk (azonosíttattuk).

Kezdetek

Ez a blog azért indult, hogy saját magam, a család, barátok számára megörökítse az erdőjárással, gombaszedéssel és egyéb természetben tett kalandokkal kapcsolatos élményeket. Felsorakoztassa azokat a gombákat (ehetőeket és mérgezőeket egyaránt), talán majd növényeket is, valamint azokat az állatokat, melyeket sikerült lencsevégre kapnunk mászkálásaink alatt.
A blogon csak saját képek szerepelnek, így a minőség és felismerhetőség sajnos nem lesz minden esetben tökéletes, a gombaképek azonosításra semmiképp nem alkalmasak. A blog írásakor tudományosság nem vezet, a blog nem szakmai és sajnos lehetnek benne tévesen meghatározott gombák vagy növények. Mindezek miatt álljon itt néhány sokat ismételt (de hasznos) tanács a gombaszedéssel kapcsolatban.

Tanácsok

1. Elsőként a legfontosabb!!! Aki nem ismeri fel a gyilkos galócát biztonságosan ne adja a fejét gombaszedésre! Inkább vegyen a piacon. Ott is lehet sok jó fajta gombát találni.
2. Csak ellenőrzött gombát fogyasszunk!
3. Az ismeretlen (azonosításra váró) gombát az étkezésre szánttól mindig különítsük el.
4. A kukacos, férges, ismeretlen vagy mérgező gombákat sem szabad felrúgni, ezek is a természet körforgásának részei. Így csak azt szedjük le, amit el is viszünk. Akár étkezési a cél, akár az azonosítás.
5. Gombát tiszta helyen gyűjtsünk. (Erdő, mező, ligetek) Lehetőleg autóforgalomtól távol, kerülve az ipari területeket, vasúti sínek környékét.
6. Ha ismeretlen helyen gombázunk, készüljünk az eltévedés lehetőségére is. Sötétedés után nehéz visszatalálni a kiindulópontra. (Főleg ha idegen terepen, világosban tévedtünk el.)
7. Csak azt a mennyiséget szedjük, amit el tudunk fogyasztani, vagy feldolgozni. (Ez néha valóban nehéz, főleg, ha szép időben, jól termő területet találunk. Felesleg azonban azért hazavinni az erdő gyümölcsét, hogy a kukában landoljon.)
8. Gombát lehetőleg kosárba, más jól szellőző eszközbe gyűjtsünk.
9. A gombamérgezés nem játék, ezért, ha gomba fogyasztása után mérgezésre utaló jeleket tapasztalunk azonnal orvoshoz kell fordulni. A legveszélyesebb mérgezések tünetei csak jópár órával a fogyasztás után jelentkezik.  5-6 de akár 10-12 óra is eltelhet. 
10. Végezetül néhány, a babonaságokat eloszlató kijelentés a Miskolci Gombász Egyesület honlapjáról: 

• „ A vágási felületén színt változtató gomba nem mind mérgező, sőt nagyon sok ízletes ehető gomba van közöttük. Ugyanakkor pl. a gyilkos galóca húsa minden körülmény között fehér marad. 
• A rovarrágta, csigarágta gomba nem mindig ehető - a mérgező gombát is megrágja a csiga. Az ezüstkanál próba semmit nem jelent a gomba mérgező voltát illetően. 
• A hagyma és a petrezselyem színe a mérgező gombától nem változik meg. 
• A gomba feltűnő színe önmagában nem jelenti azt, hogy mérgező lenne. 
• Nem minden kellemes illatú és ízű gomba ehető. 
• A háziállatoknál mérgezési tüneteket nem okozó gombafaj emberre mérgező is lehet.”

Nos miután ezzel a rövid beköszönéssel megvagyok, üdvözlök mindenkit, aki legalább annyira megszállottan természetrajongó mint én és a családom.