Légyölő galóca

Gondolkodtam egy éjszakát, hogy melyik gombával is folytassam a bejegyzések sorát, hiszen sok a kedvenc, és alig várom, hogy megmutathassam a róluk készült képeinket. Mivel azonban a gyilkos galóca nyitotta a sort, egy másik galócával folytatom, ami bár talán a legszebb általam látott gomba, szintén mérgező. Ő pedig a légyölő galóca.
Itthon mi is csak mesegombának hívjuk, nem az állítólagos hatása miatt, hanem mert a legtöbb mesében – ha gombáról van szó – ilyennek ábrázolják.

Róla van szó:
(A kép 2012. október 20-án készült)

Fő jellemzői:

Kalapja feltűnő színű, rikító piros, esetleg narancssárga, a felületén a burok maradványából származó hófehér pöttyök szabálytalan alakzatban helyezkednek el. 
Lemezei sűrűn állók, nem lefutók, fehérek. 
Közismerten mérgező gomba, de ritkán okoz súlyos mérgezést, mérge idegméreg.
A hűvösebb időt kedvelő, őszi gomba. Fenyőerdőkben, nyíresekben gyakoribb. 
Az északi országokban, és Erdélyben tömegesen terem.
Neve felhasználási módjából származik. Szétdörzsölve, kenyérre kenve légyirtószerként használták.

Sok információ kering róla mind a világhálón, mind pedig szájhagyományként. Ezek szólnak hallucinogén hatásáról, és arról is, hogy a sámánősök a transz előidézésére használták fel. Különleges megjelenése miatt nyilván minden korban magára vonzotta az emberek érdeklődését és így-úgy kísérleteztek vele. Beépült a mitológia, és mesék világába.

A légyölő galóca, a mesegomba, anyós gomba, pettyes gomba (és még ezer más néven nevezhetném) az én gyermekem fantáziáját is megmozgatta, és farsang közeledtekor kijelentette, hogy ő galóca szeretne lenni. Így hát nekiestünk és megvalósítottuk az elképzelését.Szerintem megérte a sok munkaóra amit belefektettünk. :) Annyi biztos, hogy ő lett a legbarátságosabb légyölő galóca, aki persze cseppet sem mérgező.

Szóval ennek a gombának a szépsége, megjelenése valóban lenyűgöző, így ha találkoznánk vele a természetben, örüljünk, csodáljuk vagy bámuljuk meg, de hagyjuk élni!